Katolikus teológusként örömmel és büszkeséggel tölt el Ferenc pápa legújabb megnyilatkozása, amelyben kifejezésre juttatta, hogy az egyházaknak és a keresztény embereknek bocsánatot kellene kérniük a melegektől azért a sok szenvedésért, amelyet okoztak nekik.
Az idén is elérkeztünk a Pride hetéhez, hamarosan itt a büszkeség felvonulás is. Sokan utálják a melegeket, bár közülük talán nem is mindenki tudja, hogy miért. Nem tudja, mikor a személyes ellenszenve és undora kifejezéséhez bibliai részleteket citál vagy a melegeket „szodomitaként” minden baj, katasztrófa és csapás okának tartja, akkor jó pár száz éves hagyomány elemeit használja. Ehhez tartoznak azok az egyházi illetve teológiai diskurzusok, amelyek könnyen a homofóbia táptalajává válhatnak. És akad köztük olyan is, amely ellentétesen hat és segíthet leépíteni vagy transzformálni a homofóbiát.
Egyházi illetve teológiai diskurzusok hatása a szexuális kisebbségekről való gondolkodásban
Alapvetően öt diskurzust lehet elkülöníteni egymástól, ebből az első négy (az archaikus, az apokaliptikus, a természetjogi és a patrisztikus) könnyen és gyorsan felhasználható szexuális kisebbségekkel szembeni ellenszenv, undor és gyűlölet teológiai megalapozására. Ezzel nem állítom azt, hogy ezek a diskurzusok egy az egyben homofóbok lennének, hanem csak azt, hogy a bennük rejlő érvrendszer és gondolatiság kellő muníciót szolgáltathat a homoszexuálisokkal szembeni ellenérzés, társadalmi és vallási kirekesztés illetve gyűlöletbeszéd táplálására. Az ötödik, a liberális diskurzus ezzel szemben pedig éppen a homofóbia transzformálására szolgál.
A teljes cikk a reflektor.hu-n jelent meg 2016. július 01-én és itt olvasható:
