"Ölelgessétek a kisfiaitokat, különben idegen férfiak fogják!" - hangzott el a beszédben. Paizs József segesvári lelkipásztor tartott előadást „Szexuális zavarok, avagy mitől van 50 árnyalata a szürkének" címmel. A beszédet olvasva elsőre az jutott az eszembe, amikor 2013 környékén kitört egy hatalmas pedofíliai botrány a lengyel katolikus egyházban és az egyik püspök védekezésképpen azt találta mondani, hogy "de hát az egyházban történt pedofil esetekért az áldozatok szülei a felelősek, mert nem szeretik egymást eléggé azért keres a gyerek szeretetet máshol, egy idegen férfinél...." Azt hiszem no comment...
Próbálom tényleg megérteni a lelkészt és elmagyarázni neki itt egyfajta nyílt levélben, hogy ha őt tényleg csak a szeretet vezeti és csak meggyógyítani szeretné a melegeket, akkor vajon mi a baj, mit gondol vagy csinál rosszul.
1. A MINDENTUDÁS KÍSÉRTÉSE: a felszentelt személy, a pap, a lelkipásztor gyakran belekényszerül abba a helyzetbe, hogy neki mindenhez kell értenie. Pedig ugye bár a szenteléssel és a lelkészi köpennyel még nem válik senki mindentudóvá! Akkor sem, ha a kísértés nagy erre. Szóval, ha az ember nem orvos, pszichológus, pszichiáter, hanem egy kívülálló akkor az a minimum, hogy nem kérdőjelezi meg a tudomány aktuális eredményeit, mert nincsen meg hozzá a kompetenciája. Ez azért nagyon felszabadító érzés tud ám lenni, kedves lelkész úr! Szóval, ha a WHO azt mondja a melegségről, hogy nem betegség akkor azt okkal mondja, megalapozottan és szakértőként. Most ha valaki azt meséli be magának, hogy na persze a WHO-t is a libsi buzilobbi manipulálja és hogy mindenki hazudik akkor az nem jó kiindulási alapot választ. Ennél sokkal árnyaltabban és differenciáltabban kell látni ezt a kérdést (is).
2. A MINDENHATÓSÁG KÍSÉRTÉSE: hát ezzel még nagyobb a baj! Én teológus vagyok, de egyben mentálhigiénés szakember is, tanultam jó sok pszichológiát, sőt némi pszichiátriát is, így annyit biztosan állíthatok, hogy a spirituális hatalom, amit egy lelkész birtokol iszonyúan veszélyes dolog! Azt írja a lelkész úr a saját facebook oldalán, hogy ő csak azokról a melegekről beszélt, akik nem érzik jól magukat a bőrükben, akik meg akarnak gyógyulni, csak nekik akar segíteni, nekik is szeretetből. Mi ezzel a baj?
Én magam is sokat beszélgetek keresztény melegekkel és állíthatom, hogy életük legnagyobb krízise és szenvedése az, hogy miként tudják a saját szexuális orientációjukat egyeztetni a keresztény identitással, ha a saját közösségük ezt bűnösnek, rossznak, elvetendőnek bélyegzi. Vagy ahogy itt látjuk betegnek. A legtöbb öngyilkosság oka is ez a feloldhatatlan konfliktus. Hiszen hogyan tudnám elfogadni a saját szexuális orientációmat és ezzel önmagamat, ha a keresztény közösségem és hittételek azt mondják nekem, hogy "gyalázatos ocsmányság", "tisztálatlanság" az, amit művelek és, hogy a Gyehenna kénköves poklára való vagyok. Szóval kedves lelkész úr, az a meleg, aki szabadulni akar a melegségétől az pontosan ezért akarja. Mert nem tudja elhinni, hogy Isten szereti őt is, úgy ahogy van, hiszen ez egyháza nem ezt tanítja neki.
Miben áll a felelőtlenség? Ha valamiről azt mondom, hogy betegség, akkor pontosan kell ismernem az orvosságot is, amivel segíteni tudok. Bár voltak meleg kigyógyító terápiák, pl. néha prostituált nők testét használva erőszakolták meg a szerencsétlen meleg pasikat biz. fundamentalista szekták, hogy majd idővel csak megszeretik a nőket, DE nem, nem így lett! Voltak persze és vannak szolidabb módszerek is, de ezek hatékonyságát az orvostudomány jelenlegi állása nem igazolja. Szóval, ha Ön azt mondja egy melegnek, hogy ő beteg, de Ön tudja a gyógymódot, akkor bizony nagyon sokat ígér. Valami olyasmit, ami hatalmas illúzió. De mivel Ön ezt állítja, és Önnek spirituális hatalma van, sokan hinni is fognak és még többen hinni akarnak majd annak, hogy mindez lehetséges. És ami ezután történik már az Ön felelőssége. Nagyon súlyos dolog ez, rengeteg fájdalmat és szenvedést fog okozni és végül maga kergeti bele ezeket a szerencsétlen embereket az öngyilkosságba, mert a lehetetlen nem fog sikerülni és ócska és szánalmas válasz lesz az, hogy mert nem volt elég erős az illető hite!
Végül a keresztény ember etikai felelősségéről. Én is hívő ember vagyok és hiszem, hogy Isten minden embert egyformán szeret, mindenkit a saját képmására alkotott, ez a méltóságunk alapja és nem számít semmit, hogy milyen a szexuális orientációnk. Nagyon komoly felelősségünk emberként, hogy ne ártsunk másoknak, ne okozzunk fájdalmat nekik. Ez különösen is igaz azokra, akik bármiféle lelki vagy spirituális hatalommal bírnak. Ők többet tudnak ártani, mint bárki más. Ahogy segíteni is többet tudnak. Az etikai felelősség lényege ebben a kérdésben, hogy engedem a másiknak azt, hogy ő saját maga elfogadja magát olyannak amilyen, vagyis ha valaki meleg akkor engedem neki, hogy melegeként szeresse magát. Sőt akár segíthetek is neki ebben, mert én is úgy szeretem őt, ahogy van! De persze megtehetem, hogy ennek az ellenkezőjét teszem és hamis illúziókba rángatom, csakhogy spirituális vezetőként soha nem felejthetem el, hogy az én hatalmam bizony felelősség, mert az akár ÖLHET is! Soha nem szabad ezt a hatalmat ártásra használnom, csak arra, hogy felszabadítsam a másik embert, hogy enyhítsem a szenvedését vagy hogy együtt örüljek vele elfogadva őt olyannak, amilyen! Mert ezt fogják számon kérni rajtam az Égiek… és mivel ember vagyok, soha nem leszek Isten, aki egyedül mindentudó és mindenható...
