Személyes beszámoló a 2015-ös LIFT fesztivál “Ha Jézus ma élne, lennének leszbikus ismerősei” c. workshopról. Amit biztosan megértettem az este folyamán, hogy mennyire nehéz és egyúttal mennyire fontos a kérdés, hogy vajon összeegyeztethető-e a keresztény és az LMBTQ identitás?
A kérdés súlyát talán egy történettel tudnám szemléltetni, amit egy jelenlevő fiatal mesélt el. Volt egy barátja, akinek súlyos konfliktusba került a vallásos identitása, aminek meg akart felelni és az lmbtq identitása, amit az előző kedvéért megpróbált elnyomni, megváltoztatni, de az nem sikerült. És az egész belső küzdelem olyan elviselhetetlen lelki tusává változott, amelyből csak az öngyilkosság hozhatott szabadulást. És mennyi dráma, mennyi trauma, mennyi megsebzettség hasonló okokból. Vagy pedig azért, mert a keresztény közösségek, lelki vezetők megbélyegezték, kivetették soraikból a szexuális másságukat felvállalókat. Volt aki arról mesélt nekem, hogy 7-8-szor is próbáltak ördögöt űzni belőle és ő csaknem beleőrült ebbe a tortúrába.
Ahogy hallgattam a történeteket a workshop után is, amikor személyesen is tudtunk beszélgetni egyre erősödött bennem az a gondolat, amivel ide érkeztem, hogy nem, egyszerűen nem tudok elképzelni egy olyan Istent, aki megteremt egy LMBTQ embert, akit megajándékoz a szeretet és szeretve-levés vágyával, majd azt mondja neki: a te szereteted csak bűnös lehet, ezért ne szeress, maradj egyedül és legyél boldogtalan életed végéig, de tudd, hogy én szeretlek!
A Keresztények a Melegekért csoport idei szolidaritási akciója a Pride-n
A pódium résztvevői között voltak konzervatív és progresszív heteró keresztények és az lmbtq közösséghez tartozó vallásos emberek. A beszélgetésből kiderült számomra, hogy a konzervatív keresztények (különösen a szabad kisegyházakhoz tartozók) a saját világképüket és a fennálló rendet veszélyeztető tényezőt látnak az lmbtq emberekben. Legtöbbjük azonban soha életében nem ismert egyet sem személyesen közülük, nincsenek velük baráti kapcsolataik, és így amikor a „melegség” kérdéséről gondolkodnak nincsen arca a gondolataiknak. Arc nélkül viszont nem személyek az lmbtq közösség tagjai, hanem csupán egy rideg és ismeretlenségében ijesztő fogalom részei. Aki a Bibliát szó szerint olvassa – semmilyen történet-kritikai és hermeneutikai szempontot nem vesz figyelembe - az természetesen könnyedén kiolvashatja a bibliai sorokból a neki tetsző vagy elvárt ítéletet. Mert a Bibliából bármit ki lehet olvasni, de annak az ellenkezőjét is, higgyétek el nekem!
Talán a kisegyházakra – és mondom ezt mindenféle ítélkezés nélkül elemző tárgyiassággal– még jellemzőbb a leegyszerűsítés keresése, amikor a világ és az élet dolgait fehér-fekete polaritásban akarják látni, mert az a biztos kapaszkodó. A valóságra való árnyalt gondolkodásbeli reflexió bátorságot és magabiztosságot igényel, amikor nem kell félnem a sokféleségtől, mert biztos vagyok a saját értékeimben. Amikor a másságban, a másfajtában úgy általában nem a veszélyt látom, hanem a pozitív kihívást, hogy valami újat tanulhassak, emberileg a megértés és az elfogadás által gazdagodhassak. A leegyszerűsítő szemlélet ragaszkodik ahhoz, hogy a Bibliát szó szerint olvassa értelmezés nélkül. Hiszen az értelmezés ismét csak sokféleséget szül, ezért veszélyes, maradjunk hát meg a betű szerinti értelmezésnél (holott a Bibliában többször le van írva az is, hogy „nincsen Isten”!!!!)
Ha azokat a helyeket a Bibliában, ahol a homoszexualitásról van szó tudományosan elemezzük, akkor látnunk kell (persze ez csak egy tömör összefoglalás, kb. 200 oldalt lehetne íri a témához kapásból), hogy
• A homoszexualitás modern fogalmát a Biblia nem is ismeri, hiszen az 19. sz. produktuma.
• A Biblia csak egyszer beszél az individuális meleg kapcsolatról, sőt szerelemről és akkor is pozitív módon. A meleg szerelem szép példája Dávid és Jonatán szerelme. 2 Sám 1,26: "Jaj nekem miattad, testvérem Jonatán. Te nagyon kedves voltál a számomra. Csodálatosabb volt a Te szerelmed mint az asszonyok szerelme." Ebből is látszik, hogy ha Dávid király – 8 feleségével – amúgy teljesítette az utódnemzés feladatát, akkor senki nem rótt fel neki semmit Jonatánhoz fűződő gyengéd érzelmei miatt. (néhány kutató szkeptikus)
• Az Ószövetség összesen 4 helyen beszél a homoszexualitás témájáról (de nem a kapcsolat vagy a szerelem, hanem a közösülés szintjén): Teremtés 19. és Bírák 19. fejezetei párhuzamos szövegek, ahol férfiak egy csoportja akarja tömegesen megerőszakolni a férfiak egy másik csoportját. Itt tehát a szöveg a nemi erőszakot ítéli el és nem a homoszexualitást mint olyant. Leviták 18,22 és 20,13 mindkettő szöveg a „gyalázatos dolog” vallásos kultuszra jellemző szakszót használja, amiből látszik, hogy itt a szöveg a kultikus prostitúciót ítéli, ami gyakori volt az ókori Keleten. A kultikus prostitúció azt jelentette, hogy a szentélyben prostítúció folyt, aminek voltak homoszexuális megnyilvánulásai is. Itt a szöveg a kultusz prostítúció általi beszennyzését ítéli el.
• Az Újszövetség összesen csak 3 helyen beszél a homoszexualitásról. 1 Korintusi levél 6,9-11 és 1 Timóteus levél 1,9 szövegekben szereplő terminus technikusok egyértelműen arra utalnak, hogy a szöveg a pederasztia gyakorlatát ítéli el. A pederasztia egy felnőtt férfi és egy kamasz fiú közti homoszexuális kapcsolatot jelentette, ami a görögöknél gyakori volt a nevelők és a neveltek kapcsolatában. Ezt pedig egyértelműen mint elvetendő görög praktikát kezelték a zsidók. Római levél 1,26: arról beszél, hogy a férfiak abbahagyták az asszonnyal való természetes életet és egymás iránt gerjedtek vágyra. Ez az egyetlen hely van, ami férfiak szexuális együttlétéről negatívan beszél, ennek oka, hogy ez az együttlét nem képes utód nemzésére és nem egyéb erkölcsi probléma áll a hátterében. Ezt támasztja alá a vers első fele, ami az asszonyokról beszél, akik olyan módon vannak szexuálisan együtt férfiakkal, hogy nem termékenyülhetnek meg.
• A leszbikus kapcsolat a Bibliában egyáltalán nem szerepel mint téma, mert az antik felfogás szerint nincsen szó szexualitásról ott, ahol az "élet magva" vagyis a sperma nem jön a képbe. Sokan úgy értelmezték, hogy Római levél 1,26: „asszonyaik a természetes szokást természetellenessel váltották fel” – a leszbikus együttlétről beszél. De valójában a „természet ellen” kifejezés olyan szexualitásra vonatkozik, ami nem az utódnemzést célozza. A hiányzó fogamzásgátlás helyett: száj, anális közösülés alkalmaztak a nők, de nem leszbikus együttlét során, hanem férfival.
Szóval a Biblia lapjait olvasva nem lehet azt kijelenti, hogy ezek a szövegek elítélnék az lmbtq emberek kapcsolatát, szerelmét – hiszen ez mint téma, egyedül Dávid és Jonatán esetén jön elő és ott is pozitív értelemben. És persze azt sem lehet mondani, hogy pl. a melegházasság mint téma felmerülne.
Végre a Katolikus Egyház is el kezdett gondolkodni, arról, hogy miként tudná közösségébe integrálni az lmtbq embereket. Ahogy a 2015-ös őszi szinódus elején egy püspök atya mondta, gondolkodjunk úgy a homoszexuális emberekről, mint hús-vér emberekről, akik a mi családunk, akik a mi gyerekeink. Ez a hangnem hatalmas újdonság volt és nagy bátorítást is ad a jövőre nézve, hogy a keresztény és lmbtq párbeszédnek ténylegesen van értelme!!
Talán egy gondolat segíthet, hogy ha az lmbtq emberekre gondolunk, gondoljunk arra, hogy minden ember vágyik arra, hogy eggyé váljon egy másik emberrel – aki társaként tudja csillapítani a létmagány kínzó érzését. Az erotika nem csupán a testek találkozása, hanem a személy teljes, odaadó és odaajándékozó megnyílása egy másik ember felé. Ez a vágy nagyon emberi és akkor is része az életnek, ha valaki nőként csak nőt, férfiként pedig csak férfit tud szeretni. Vággyal, szerelemmel, odaadással. Nincsen jogunk elvitatni senkitől a boldogság lehetőségét és nem szabad soha elfelejtenünk azt, hogy az lmbtq identitás el nem fogadása, emiatt való megbélyegzés, gyűlölködés elképzelhetetlen mély szenvedést tud okozni, hiszen a szexuális identitás az egyik legmélyebb identitásunk. Így szavaink drámai hatásúak lehetnek, súlyosan traumatizálhatnak és adott esetben kétségbeesésbe vagy öngyilkosságba is kergethetik azokat, akiket megsebzünk. És ez bizony a mi felelősségünk.
És végül az este legmegérintőbb gondolata az volt, amit a moderátor Holland Kati (Háttér Társaság) fogalmazott meg a beszélgetés után. Kati azt mondta egyre inkább úgy látja, hogy nemcsak az lmbtq emberek helyzete nehéz, hanem azoké a heteróké is, akik kiállnak mellettük szolidaritásból. Sőt néha az ő helyzetük még nehezebb, egészen drámai. Hiszen őket a saját vallási vagy heteró csoportjuk könnyen „árulónak” minősíti, akik felhagytak és szembemennek az egyedül üdvözítő renddel. Ezért mint ilyenek nagyon veszélyesek a közösség rendje számára és a megtorlás ezért nem maradhat el velük szemben. Kizárják őket a vallásos közösségből, vagy elveszítik a munkájukat, vagy éppen a családjuk fordul szembe velük. Ezért vannak rengetegen akik csak arc és név nélkül vállalhatják a szolidaritást. De akkor is felemelik a szavukat és nem maradnak némák! Ezt a hátteret is figyelembe véve rendkívüli, hogy éppen most 2015-ben, a rendszerváltás után egy negyed évszázaddal, amikor az emberi jogok védelme nem éppen trendi ügy jött létre a Keresztények a melegekért nevű csoport - aminek tagjai nemcsak történelmi egyházakból, hanem kisegyházakból is jönnek - és végre egyes keresztény papok, teológusok is bátran megszólalnak a témában.
Vajon miért vállalják ezt fel? Miért áll ki egyáltalán egy heteró egy lmbtq ember mellett? Főként ha keresztény? Talán azért, mert ténylegesen hordoz egy olyan értéket, amit mások már elfelejtettek vagy a vallási ill. politikai dogmatizmus okozta igazodási kényszer miatt feláldozhatónak minősítenek: és ez nem más mint az emberség, az elfogadó szeretet, a szolidaritás akár arccal és névvel felvállalva, akár arc nélkül rejtőzködve. Az egyik a másiknak az ereje… Annyira jó érzés, hogy vannak ilyen emberek, mert mindez azt jelzi, hogy van értelme a párbeszédnek, egymás kölcsönös megismerésének és van remény arra, hogy ez az ország is olyan hely lehet, amely mindenki számára otthon. Persze az út még hosszú, de végre el kell indulni rajta...
