Perintfalvi Rita teológus, női és emberi jogi gondolkodó blogja

Tükör által

HOMOSZEXUALITÁS ÉS BIBLIA: CÖLIBÁTUSBAN ÉLNI LENNE A MEGOLDÁS?

2017. január 10. - Rita Perintfalvi

Kedves Rita! Bár egyáltalán nem mondanám magamat progresszív gondolkodásúnak, inkább nyitott vagy modern konzervatívnak, ha lehet ilyen kategóriát megfogalmazni, de szoktam olvasni ezt a blogot, és bár sok mindenben nem értek egyet, sőt, van ami számomra elég meredek és befogadhatatlan, mégis kíváncsi lennék egy-két dologra. Például, a homoszexualitás kérdése ugye nagyon hangsúlyos téma jelenleg, én ebben a témában egy anglikán lelkész véleményét érzem magamhoz a legközelebb, nyilván Krisztustól nem lehet és nem is szabad elvágni ezeket az embereket és beszélni kell a témáról a gyülekezetekben is, viszont az azonos neműek közötti szexuális aktus biblikusan is bűn. Épp ezért ez a lelkész (aki maga is homoszexuális vonzalmú, de cölibátusban él, pont ezért) azt mondja, hogy az ezzel a problémával küzdő híveknek lelkigondozói segítségnyújtás mellett abban kell segíteni, hogy a vonzalmukat ne fizikálisan elégítsék ki, éljék meg, hanem ezeket az energiákat transzformálják át az Istennel való kapcsolatukba. Tudom, progresszív szempontból ugye az a hangsúlyos, hogy a homoszexuális párok is ugyanúgy szeretik egymást, mint a hetero párok, és ebből következően azonos "jogok" illetik meg őket, áldás, templomi esküvő stb. Na most, hogyan van itt feloldva a biblikusan is bűnnek minősülő azonos neműek közötti szexuális aktus? A világ változik, de Krisztus örök. Köszönöm szépen a választ.

 homo18.png

Kedves Kérdező! Nagyon köszönöm ezt a jó kérdést! Örülök, hogy olvasod a blogomat és egyáltalán nem baj, hogy nem értünk mindenben egyet, sőt! Így lehet igazán jókat beszélgetni! Akkor térjünk ki néhány pontra.

 

  1. „Az azonos neműek közötti szexuális aktus biblikusan is bűn” – ha a bibliai szövegeket úgy vizsgáljuk, hogy megnézzük azoknak a helyeknek a szövegkörnyezetét is, ahol a homoszexualitás témája elő jön, akkor nem ilyen egyszerű a kérdés. Kezdjük azon, hogy a homoszexualitás fogalmát – ami a 19. században jön létre – nem ismeri a Biblia. És amikor negatív környezetbe kerül két férfi szexuális együttléte soha nem beszélnek a szövegek az azonos nemű párok szerelmi viszonyáról, kapcsolatáról. Ilyen szerelmi viszony – bár ezt megosztja a kutatókat – csak Dávid és Jonatán között feltételezhető.

Dávid így siratja meghalt barátját/kedvesét: „Jaj nekem miattad, testvérem Jonatán. Te nagyon kedves voltál a számomra. Csodálatosabb volt a Te szerelmed, mint az asszonyok szerelme” (2 Sámuel 1,26). Az antikvitás korabeli embernek a homoszexualitással kapcsolatban azzal volt problémája, hogy nem képes utódnemzésre. De Dávid esetében ezzel már nincs probléma, hiszen bőven nemzett utódot nyolc feleségével, így abból, hogy egy férfit is szeret, már senki nem csinált problémát, ez egyszerűen nem volt téma.

Fontos tudni: leszbikus kapcsolatról vagy két nő szexuális együttlétéről nem beszélnek ezek a szövegek soha. Ennek az oka, hogy az ókori gondolkodás számára nem számított szexualitásnak az, ha a férfi ivarsejtek nem jöttek bele a képbe, csak onnan kezdődött a történet. Sokan tévesen úgy gondolják, hogy a Rómaiaknak írt levél 1,26 „Asszonyaik a természetes szokást természetellenessel váltották fel” – két nő szexuális együttlétéről beszél. A kutatók egyértelműen igazolják, hogy a „természetes szokás” olyan szexuális együttlétet jelölt férfi és nő között, amely nyitott volt a fogamzásra. Hiszen ahogy korábban írtam, az ókori gondolkodásban a szexualitás céljának utódnemzést tartották, ezért a férfi és nő együttléte akkor „természetes”, ha erre nyitott. Itt a szöveg a kutatók szerint olyan szexuális együttlétet jelöl, amelyből kizárták az utódnemzés lehetőségét: például orális, anális szex. Ennek oka a fogamzásgátlás volt. Más módszerek nem léteztek, így ezt kezdték használni. Tehát itt nem két nőről van szó!

A homoszexualitás témájáról összesen 7 bibliai hely ír: az Ószövetségben, a Teremtés 19. fejezet és a Bírák 19., valamint a Leviták 18,22 és 20,13, az Újszövetségben az 1 Korinthusi levél 6,9-11, az 1 Timóteushoz írt levél 1,9 és a már említett Rómaiaknak írt levél 1,26.

Akkor nézzük meg ezeket röviden!

A Teremtés 19. fejezete és a Bírák 19. fejezete párhuzamos szövegek: férfiak csoportja akarja megerőszakolni férfiak  másik csoportját. A klasszikus értelmezés szerint ez Szodoma bűne, pontosabban a férfiak közti testi kapcsolaté. De a szöveg valójában a nemi erőszakot ítéli el, ami ráadásul az idegengyűlölet megnyilvánulása. A Szodomai történetről írtam egy közérthető cikket itt: http://reflektor.hu/velemeny/perintfalvi-rita-a-referendum-margojara .

Hogyan lett akkor Szodoma mégis a homoszexuális bűn fellegvárává? Az egyházatyák közül az első Szent Ágoston (354-430), aki direkt kimondja, hogy a bibliai történetben bemutatott Szodoma pusztulásáért azok a férfiak a felelősek, akik egymás iránt gerjedtek vágyra. Tehát ő így értelmezi ezt a szöveget, ez a szemlélet vert gyökeret a katolikus hagyományban és került bele később a katekizmusba is. De mindig válasszuk szét a szöveget és az értelmezést! Később arról még írok, hogy az egyházaknak joguk van-e a szövegeket úgy értelmezni, ahogy akarják.

De ne felejtsük el a többi szöveget sem! Csak röviden!

A Leviták könyvében (Lev 18,22 és 20,13) szintén szó van férfiak szexuális viszonyáról a kultikus prostitúció kapcsán, amikor is egy liturgia keretében férfi papok nyilvánosan együtt háltak a szentélyen belül férfi prostituáltakkal annak érdekében, hogy valamifajta transzcendens élményt tapasztaljanak meg. Ezt a szövegkritika igazolja, hiszen mindkettő szöveg a „gyalázatos dolog” vallásos kultuszra jellemző szakszót használja. A héber Biblia tehát itt sem két férfi kapcsolatától határolódik el, hanem a kultikus prostitúciótól.

Hasonló a helyzet a pederasztia gyakorlatával is. Az ókori görögöknél a tanító nemcsak a tudományokba vezette be kiskorú tanítványát, hanem a szexuális életbe is. Az újszövetségi szövegekben az 1 Korinthusi levél 6,9-11 és az 1 Timóteushoz írt levél 1,9 éppen a pederasztia gyakorlatát, vagyis a felnőtt és kamasz fiú közti szexuális viszonyt ítéli el. Arról itt sincs szó, hogy két felnőtt férfi kölcsönös beleegyezésen alapuló testi kapcsolata bűn lenne.

Így tehát 6 szövegnél – a 7-ből – a szövegkörnyezet vizsgálata árnyalta a képet, hiszen láttuk, hogy konkrétan mit ítélnek el a szövegek. Ezért veszélyes csupán egy-egy mondat a környezetéből kiemelni és nagyon fontos, hogy ismerjük azt a kultúrát, gondolkodást is, amiben a szövegek íródnak.

Utoljára marad a Rómaiaknak írt levél 1,26, aminek az egyik feléről már a leszbikus kapcsolatról szólva írtam. A mondat második fele a férfiakról szól: ami arról beszél, hogy a férfiak abbahagyták az asszonnyal való természetes életet és egymás iránt gerjedtek vágyra. Ez az egyetlen szöveg az egész Bibliában, ami a felnőtt férfiak – erőszakmentes – szexuális együttlétéről negatívan szól, ezt meg lehet állapítani objektíven. De ha ehhez hozzávesszük a miértet, az okot, ami miatt ez probléma, akkor látjuk, hogy az a gond, hogy az együttlét nem képes utód nemzésére és nem egyéb erkölcsi probléma áll a hátterében. Illetve még egy fontos eleme az ókori gondolkodásnak, hogy a férfinak mindig aktív, a nőnek pedig mindig passzív szerepet tulajdonított. Ez volt a társadalmi szerepek leosztása. A férfi aktivitás egyben az autoritást is jelképezte, ő volt a hatalom birtokosa. Na most ehhez képest roppant megalázónak tartották, ha egy férfi a szexuális együttlétben passzív szerepbe kerül. Ez jellemezte a férfi -- nő szexuális együttlétet is. Ha viszont két férfi van együtt testileg, például anális szex során, akkor az egyik máris passzív szerepbe került. Így amit az ókori hellén kultúra elfogadott, az volt, ha egy felnőtt szabad férfi egy rabszolgával vagy egy kiskorúval létesített szexuális együttlétet. Ettől az ószövetségi hagyomány el akart határolódni.

Tehát valójában ezt találjuk a szövegek szintjén! Az, hogy később mind a zsidó, mind pedig a keresztény hagyományban ezeket a szöveget úgy kezdték el értelmezni, hogy ezek a homoszexualitás elítéléséről szólnak, már nem a szövegek, hanem az értelmezés szintje! De ha a szövegeket lecsupaszítjuk attól az értelmezési hagyományról, ami rárakódott, és pusztán tudományosan elemezzük, irodalomtudományos módszerekkel, vizsgálva az adott kort és kultúrát, akkor ezt az eredeti jelentést kell meglátnunk.

  1. A másik téma a levélben: a melegeknek ajánlott cölibátus, mint életforma. Szerintem bármilyen életforma, akár a szexualitás megélése, akkor a cölibátus akkor lehet járható út, ha ehhez szabad döntés kapcsolódik. Különben súlyos elfojtás lesz belőle és neurózishoz vezet – erről pszichológusok, pszichiáterek tudnának sokat beszélni. Természetesen, aki ilyen döntést hoz, azt lehet segíteni ebben. Szerintem mindenki maga dönti el, hogy akar-e szexuális életet élni vagy sem (vagy ez a vágy adottságként már eleve megvan benne és nem is döntés kérdése), így a cölibátus is lehet járható út – de csak azoknak, akiket nem belekényszerítenek ebben, hanem maguk választják. Talán majd ír pár kommentelő ilyen súlyosan traumatizáló élményről.

 

  1. „Azonos - "jogok" - illetik meg őket, áldás, templomi esküvő” – ez már egy teljesen másik kérdés! Én a biblikus szövegeket tekintve azt tudom csak mondani, hogy azokkal nem lehet alátámasztani azt, hogy az azonos neműek szerelmi kapcsolata bűn lenne. De a szövegek az ellenkezőjéről sem beszélnek, tehát azt sem mondják, hogy nem bűn. Ez egyszerűen így ilyen formában, ahogy mi ma erről gondolkodunk nem téma. Most az egyházak – például a katolikus – nemcsak a biblikusra tanításra épült, hanem a hagyományra is. A homoszexualitásról való negatív gondolkodás elindul Szent Ágostonnal és később a morálteológiában és a Katekizmusban is így jelenik meg. Ugyanez történik a zsidó hagyományban is. Tehát amikor erről a kérdésről ma másképpen akar gondolkodni a teológia, akkor ezzel a hagyománnyal kerül szembe és vezet óriási konfliktushoz. Ez érthető is, hiszen majdnem kétezer évet kellene felülírni. És ráadásul egy olyan kérdésben, amelyhez rengeteg érzelmi szál, undor, elutasítás, félelem az ismeretlentől stb. kapcsolódik.

Ferenc pápa egyértelműen az első olyan pápa, aki nyit a témában. A múlt nyáron is arról beszélt, hogy bocsánatot kellene kérni a melegektől azokért a bűnökért, amelyeket ellenük elkövetett az egyház. A családszinóduson is fontos téma volt az azonos nemű párok helyzete az egyházi közösségekben, az, hogy miként lehetnek őket integrálni, mit lehetne tenni, hogy ők is otthon érezzék magukat, ha keresik Istent. A családszinóduson a reformszárny célja az volt, hogy legalább azt elérjék, hogy a melegekről ne úgy gondolkodjanak a katolikus emberek, hogy alávaló bűnösök, pokolfajzatok, akik csupán a gyehenna tüzére méltók. Hiszen valakinek állandóan ezt a képébe vágni és éreztetni vele, hogy ő nem méltó az Isten szeretetére, de annál inkább kijár neki a közösség megvetése és undorodása borzasztóan traumatizáló. Ebbe belegondoltál már? Találkoztál már olyan LMBTQ-emberrel, aki ilyen tapasztalatról mesélt Neked? Nagyon súlyos dolgok ezek. Az ember fel sem fogja, amíg nem találkozik olyan emberekkel, akik valós szenvedéseikről mesélnek. Tehát itt nem arról van szó, hogy kinek mihez van „joga”, hanem valós emberek valós gyötrelmeiről.

A katolikus egyház a szinóduson nem gondolkodott arról, hogy „házasság”. Az azonos nemű párok kapcsolatát nem kezeli analóg módon a heteró párok házasságával. De ott volt a törekvés, hogy mégis meg kellene látni az értéket, például hűség, egymás mellett való kitartás a bajban, gyermekek nevelése. Amit nem lehet egy az egyben lesöpörni azzal, hogy ez a kapcsolat eleve egy „ocsmányság”.

Arról konkrétan tudok, hogy az azonos nemű pároknak adható „áldásról” gondolkodnak a német nyelvű liturgikus tudósok és pasztorális szakemberek. Bármit meg lehet áldani, még a fegyvereket is megáldották anno. Az ilyen kapcsolatban is kijárhat az áldás, annak, ami benne valóban érték: például a hűség stb. Ez nem lenne ellentmondás. Majd ha lesz erről fejlemény, írok róla.

  1. A világ változik, de Krisztus örök.” Persze, hogy Krisztus örök! Ez nem kérdés, de nem is kapcsolódik a kérdésedhez. Amúgy Krisztus nem beszélt a melegekről, nem ítélte el őket. Vagy Te olvastál ilyen szöveget? Engem tényleg érdekelne, ha vajon ma Jézus köztünk járna, lennének-e a barátai között meleg párok? És vajon mit tanítana nekik a szeretetről!? Elmenne-e hozzájuk vacsorára, hallgatná-e őket örömeikről, bánataikról? Szerinted?

Egyéb kapcsolódó írásaim a témához:

http://24.hu/elet-stilus/2016/12/03/kelet-europaban-a-puspokok-arra-varnak-mikor-hal-meg-ferenc-papa/

http://reflektor.hu/velemeny/perintfalvi-rita-itt-a-pride-es-meg-nem-tudod-hogy-miert-utald-a-melegeket

http://magyarnarancs.hu/tudomany/nem-tudnak-mit-kezdeni-a-szexualitassal-98861

A bejegyzés trackback címe:

http://tukoraltal.blog.hu/api/trackback/id/tr5512114939

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.