Perintfalvi Rita teológus, női és emberi jogi gondolkodó blogja

Tükör által

Tükör által

Az én Valentin-napi üzenetem: Vajon lehetséges-e a sajátodként megélni a másik gyönyörét?

2017. február 14. - Rita Perintfalvi

„Én benned vagyok, és te bennem vagy, nem tudunk egymáshoz közelebb lenni, mert mindketten eggyé olvadtunk és egy formába öntődtünk, és szakadatlanul és örökké így maradunk.” Vajon ki írhatta ezeket a szenvedélyes sorokat? Férfi vagy nő? Egy költő, egy szerelmes trubadúr, egy erotikus novellaíró? És miről szól egyáltalán? Biztos, hogy az erotikáról?

A francia filozófus Georges Bataille szerint az ember „halandósága” révén egy olyan lény, amelyre a diszkontinuitás azaz a „megszakítottság” a jellemző a „létezés folytonosságával” szemben. Éppen ezért állandóan arra vágyik, hogy elérje a kontinuitást, vagyis azt, hogy túl tudjon lépni a saját határain és ezzel valahol elérje azt, ami lehetetlen: vagyis a halhatatlanságot magát. Az ember szüntelenül vágyik a rajta kívüli másra, a másikra, hogy benne feloldja saját „megszakítottságát”, „végességét” – ez a vágy az erotika maga. Ami nem más, mint egy kísérlet, a vágyott kontinuitást elérni, legyen az akárcsak egyetlen pillanatra is. A vágy a saját létünk határainak átlépésére Bataille szerint nemcsak a szeretett személy iránti vonzódásban, de minden vallásos érzésben, a „végtelenre” és a „határtalanra” való vágyódásban is megmutatkozik.

the-pair-love-romance-beach-sunset-happiness-tenderness.jpg

 

Talán éppen ezért lehetséges, hogy a bevezető idézet nem egy erotikus regényből való, hanem egy 13. századi misztikus lázadó nő, magdeburgi Mechthild majdnem máglyára vetett könyvéből. Mechthild állandó harcban állt saját korával, ami egy nőnek nem engedte meg, hogy spirituális autoritással rendelkezzen, hogy könyvet írjon vagy másokat tanítson. Egy nő nem tehetett ilyet! Ezért írását, az „Istenség omló fényárja” c. művét többször is inkvizíciós vizsgálat alá vetették, neki magának pedig menekülnie kellett, hogy életét megmentse, de mégis vállalta mindezt, vajon miért? Azért mert átlépett egy határt, ahonnan már nem lehetett visszafordulni, mert elindult egy olyan misztikus úton, amely az Istenével való teljes egyesüléshez vezette őt: „Én benned vagyok, és te bennem vagy”. A vágyakozásban lángoló Isten úgy vonzotta Mechthildet magához „a szerelem ágyán teljes erővel”, akárcsak egy szenvedélyes földi szerető, „miközben ő eljutott a legmagasabb gyönyörbe”, ami egyben a legfájóbb kín forrása is lett számára: „Tükörhegy vagy te nékem, Uram, és szemem világa, ki önnönmagamtól fosztasz meg engem.”

Az erotikus élmény nagyon hasonló a misztikus tapasztalathoz. Ez is egy extatikus odaadás az Itt és Most érzéki érinthetőségének, egyfajta együttes lélegzés, ahol olyan energiák keletkeznek, melyek az Érosztól űzött személyt önmaga határaival és tilalmakkal is konfrontálják. Az Érosz bizony fenyegető, mert sokkal többet követel magának, mint pusztán a test megnyílását. Nem éri be kevesebbel, mint a szerelmes lelkével magával, vagyis a teljes személy odaadásával. Ez viszont borzasztóan veszélyes, mert kiszolgáltatottá és sebezhetővé tesz minket.

Az Érosz vonzása azonban nemcsak a saját határaival, hanem mindenféle tilalommal is konfrontálja a vágyódó szerelmest. „Bárcsak testvérem lennél (…)! Ha az utcán találkoznánk, megcsókolhatnálak, és nem szólnának meg!” –kiált fel az Énekek énekében a szerelmes nő, aki nem csókolhatja meg nyilvánosan a szerelmét. Vajon miért nem? … Ki ismeri ezt az érzést? És mit számít bármiféle tilalom, mikor e határátlépés nélkül élve elsorvad a testben a lélek!?

Fura dolog a misztika! Nemcsak az lehetséges benne, hogy az ember, aki átlépte saját határait és felfedezett egy rejtett egységet a többi érző lénnyel – megtanul érzékennyé válni mások szenvedésére. Ez persze megtörténik! És ez motivál később a szolidaritásból fakadó cselekvésre, ami másokat fel akarja szabadítani a legnagyobb szenvedésüktől, ami nem más, mint a hatalomnélküliség. Ez a dinamika húzódik meg minden felszabadító vágy és gondolat mögött. Ez azonban nem minden! Az éremnek van egy másik oldala is. Az ember, aki levetkőzte érzéketlensége hermetikusan önmagába záró bőrét megtapasztalja azt is, hogy nem csak a másik fájdalmát, de annak gyönyörét is képes megélni a sajátjaként! Talán ezen a ponton válik az erotika valóban élet-művészetté, ami az egész személyt átformálja és olyan dimenziókat nyit meg a számára, ahol a végtelen érintkezik a határtalannal, az emberi az istenivel...

gyenge_dse_g1.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://tukoraltal.blog.hu/api/trackback/id/tr8412255914

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása