Nagyon fontos kérdést vetett fel Beer Miklós püspök, amikor arról beszélt, hogy nős férfiakat is pappá kellene szentelni. Mióta kérdés a cölibátus, mióta gondolkozik változásokon az egyház? És mi van a nők pappá szentelésével? Ferenc pápa várja-e püspökeitől az ilyen kreatív ötleteket? Ha az egyház rugalmassabbá válna, akkor talán vonzóbbá is válna? Miért nem nősülhetnének a papok továbbra sem? Mióta létezik a cölibátus gyakorlata? Van-e más gyakorlat is a keresztény hagyományban: kelet -és nyugat vitája ezen a téren? Miért nem gondolunk házas nők szentelésére is? Német ötletek. Biblikus példák: női közösségi és spirituális vezetők a páli közösségben. Világiak szerepe: nagyobb mértékű bevonásuk a döntéshozatali folyamatokba.
Fotó: Görög Mária szerkesztő, műsorvezető és Perintfalvi Rita
Az interjúban beszélek egy német memorandumról, egy aláírásgyűjtési akcióról, amelyet ebben az évben februárban indítottak papok, diakónusok, világiak, hogy viri probati (kipróbált házas férfiakat) is fel lehessen szentelni pappá. Úgy emlékeztem, hogy ők ebben a témában a nőkre is gondoltak, de itt tévedtem. Az egy másik német akció volt márciusban, ahol a német püspökkari konferenciának a Német Katolikusok Központi Bizottsága adott egy javaslatot, miszerint a paphiányt az arra alkalmas (teológiailag képzett, spirituális gyakorlattal rendlelkező) férfiak és nők bevonásával kellene megoldani, úgy, hogy őket tennék meg az adott közösségek teljes jogú vezetőivé. Tehát itt két témáról ill. két megoldási kísérletről van szó, ez nem teljesen világos a mondandómból. Ezért pontosítok most itt.
A beszélgetés meghallgatható itt: http://civilftp.civilradio.hu/aMasha/PerintfalviRita_CRReggeli_20170814.mp3