Perintfalvi Rita teológus, női és emberi jogi gondolkodó blogja

Tükör által

SAUL FIA – CSAK EGY HOLOKAUSZT TÖRTÉNET VAGY RÓLUNK IS SZÓL?

2016. szeptember 12. - Rita Perintfalvi

Nem akarom ismertetni ezt a különleges filmet, csupán egyetlen gondolatot szeretnék kiragadni belőle. Ez pedig nem más, mint az érzéketlenné válás feltartóztathatatlan dinamikája, amely úgy rátelepszik a lélekre, mint egy második bőr a testre, ami nem engedi aztán, hogy a test bármit is érzékeljen, sem hideg, sem forró érintést, sem gyengéd simogatást, sem fájdalmas szorítást. Ilyesmi történik a lélekkel is, amikor érzéketlenné válik. Hermetikusan lezáródik és elveszik a megsebezhetőség, a megérinthetőség – a lélek szinte sterilizálódik ebben az ürességben.

Érzéketlenség. Nemcsak az a bűn, amikor a gonoszság és a felsőbbrendűség hamis ideológiája kegyetlen gyilkoló gépezetté változik, hanem az is, amikor a túlélés reményében, az életet féltő rettegés nyomása alatt az ember feladja önmagát, emberi mivoltát. Rárakódik ez a vastagon kérges második bőr és nem érez már sem részvétet, sem fájdalmat, sem szégyent. Kába és üveges tekintettel pakolja egymásra a fájdalomtól meggyötört, meztelenségükben még haláluk után is megszégyenített testeket, amiket korábban a földön vonszolt végig, hogy szabaddá tegye a gázkamrákat az újabb mészárláshoz. Takarít…

Saul. Egy zsidó? A Sonderkommando tagja? A Holokauszt gyilkoló gépezetének agymosott robotja? Igen, de több is annál. Saul nem egy szégyenteljes történelmi pillanat figurája, Saul szimbóluma a jelen és a jövő összes érzéketlenségének, minden olyan gondolatnak és tettnek, amiket majd a történelem szégyenfalára ír az utókor. Ki hát ma ez a Saul?

saul.jpg

Saul ott van minden kirekesztésben és gyűlölködésben. Ott van az idegengyűlöletben, a nők társadalmi egyenlőségének megkérdőjelezésében, a rasszizmusban, az antiszemitizmusban, az iszlamofóbiában, a homofóbiában stb. stb. Sajnos a sor hosszú és Saulnak rengetegféle arca van, de a belső dinamika ugyanaz. Az emberek kisebb vagy nagyobb csoportja valamilyen oknál fogva bűnbakká, ellenséggé, a hitet, a kultúrát, a nemzetet, a jólétet és a biztonságot stb. fenyegető tényezővé válik.

Majd beindul a látszólagosan védekező, de valójában támadó és az idegen elemtől való megtisztításra törekvő mechanizmus. Ilyenkor azt a valakit, aki hirtelen éppen ellenséggé lett előbb sztereotipizálás révén meg kell fosztani a méltóságától: pl. minden muszlim terrorista, minden nő, aki nem szül 3 gyereket alávaló karrierista, minden meleg istentelen és hedonista stb. Ha ez kész, akkor jöhet a dehumanizálás (elembertelenítés), aminek az a vége, amit a filmben láttunk: a szerencsétlen holttesteket nem nevezik többé sem embernek, sem halottnak, de még csupán testnek sem, hanem csak „daraboknak”. Darabok ők, élettelen, lélektelen tárgyak, amikkel azt lehet csinálni amit akar az, akinek hatalma van rá. Ha akarja elégeti őket és a hamujukat belelapátolja a folyóba, hogy még csak nyoma se legyen annak, hogy valaha is léteztek.

Saul egy néma felkiáltó jel, az emberiség lelkiismerete abban a pillanatban, mikor agymosott tudata előtt felötlik egy régi emlék, mintha valaha lett volna egy fia… Ez a kép, ez kötődés, ez az érzés összerázza őt. Nem, többé már nem képes ember lenni újra, hiszen kihalt a lelkében minden, ami emberi. A feltámadás nem lehetséges. Saul mégis elveszett emberi lényének és erkölcsének apró darabjait rakosgatja mikor a saját fiának hitt gyermek holttestét emberi módon akarja eltemetni.

Saul nemcsak a múlt, hanem a jelen, sőt a jövő is. Az emberiség tragikus érzéketlensége mások szenvedésével, a gyűlölködéssel és a megvetéssel szemben. Sokféle arca van és mind nagyon gyötrelmes. Saul nem egy egyszeri történet, hanem egy olyan, amely bármikor megismétlődhet, észrevételül és nem várt módon. Ezt a folyamatot csak úgy lehet meggátolni, ha nem hagyjuk magunkra rakódni azt a kérges második bőrt, ha soha nem fordítjuk el az arcunkat a szenvedőktől és ha nem hallgatunk akkor, ha valakit igazságtalanul megbélyegeznek és kirekesztenek.

Dorthee Sölle evangélikus teológusnő mondta egyszer, hogy a holokauszt kapcsán nem az a jó kérdés, hogy miért engedte meg mindezt az Isten? Hanem az, hogy hol voltak az ő barátai, akik mindezt megakadályozhatták volna? Miért maradtak némák és tétlenek?

A bejegyzés trackback címe:

https://tukoraltal.blog.hu/api/trackback/id/tr4911683437

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.