Perintfalvi Rita teológus, női és emberi jogi gondolkodó blogja

Tükör által

VAJON LÉTEZIK-E A GONOSZ??? ERŐSZAK A CSALÁDBAN...

Ki mer beszélni róla???

2016. szeptember 12. - Rita Perintfalvi

Ez egy fülöp-szigeteki élményem, bár sokkoló, csak erős idegzetűeknek ajánlom! De mégis muszáj írnom erről, hogy beszéljünk erről és állítsuk meg a gonoszt, ha ez csak kicsit is lehetséges! Én most találkoztam életemben először személyesen is két olyan fiatal nővel, akiket gyermekkorukban szexuálisan molesztált a saját apjuk és később tini korukban nagyon sokszor meg is erőszakolta őket.

Az egyik lánnyal mindez legelőször éppen a szülinapján történt meg, ami számára ettől a naptól fogva egyben a halála napjává is vált. Ő maga fogalmazta így: „aznap meghaltam, bár a szülinapom volt”, „aznap vége lett mindennek, ami szép volt”, „azóta soha nem tudtam megünnepelni a szülinapomat”. Mindkét lány, akikkel beszéltem túlélő volt, akik ma próbálnak segíteni egy szervezetben hasonlóan kegyetlen sorsú társaiknak és akik arról tanúskodnak, hogy a gonosz valóban létezik!

 eroszak2.jpg

A család az otthon melegét kellene, hogy nyújtsa minden ember számára. Olyan hely kellene, hogy legyen, ahova az ember elbújhat a világ szörnyűségei elől, ahol szövetségeseket talál, akikben feltétel nélkül bízhat, akik segítik, támogatják őt. Ezért hát talán kevesebb kegyetlenebb dolog van az életben, mintha valaki családon belüli erőszak áldozatává válik, legyen az a nő, a gyermek vagy akár a férfi, hiszen ilyen esetek is vannak, erről még kevesebbet beszélünk.

Többen kérdezitek tőlem, hogy mit gondolok a gonoszról, hogy van-e gonosz, létezik-e és ha igen, akkor mit tehet az ember, amikor vele találkozik? Vajon lesz-e ereje bármit is tenni? Sajnos a családon belüli erőszak áldozatai azok, akik sokáig fel sem fogják azt, ami velük történik, aztán pedig évekbe telhet, amíg végre tudnak beszélni róla. Ezekben a megerőszakolt tini lányokban is megdermedt valami apjuk tettei miatt, hiszen valami olyasmi történt velük, amit a tudatuk hosszú ideig fel sem tudott dolgozni. És később a menekülésüket hosszú ideig késleltette az, hogy még saját édesanyjuk sem hitt nekik. Hiszen ha hitt volna, akkor valami olyan szörnyűséggel szembesült volna, amit anyaként és nőként képtelen lett volna elviselni: azzal, hogy a gonosz létezik és ő együtt él vele és ahelyett, hogy a leányait megvédené tőle, kiszolgáltatja neki őket.

Az egyik legfontosabb keresztény napi ima kérései közül az egyik az, hogy „szabadíts meg minket a gonosztól!“ Ez nem lehet véletlen, ez is mutatja azt az ősi tapasztalatot, hogy a gonosszal való találkozás lehetősége ott rejtőzik minden napban, minden egyes pillanatban. És a gonosz nagyon ravasz, a legfőbb trükkje, hogy elhiteti, hogy ő nincs is, így sokszor úgy szedi áldozatait, akár a közvetlen környezetünkben, hogy észre sem vesszük. Most nyilván nem arra gondolok, hogy az ördög belebújik valakibe és aztán bábuként úgy rángatja, ahogy akarja. Hanem arra, hogy tényleg van olyan emberi szív, amely véglegesen megkövült, amelyből kiveszett a jóság utolsó cseppje is, aki a legszörnyűbb tette kapcsán sem érez bűntudatot, sőt bizonyosan perverz módon élvezi és kéjeleg abban, hogy hatalma van tönkre tenni valakit egy életre. Akár a saját gyerekét is…

Ha azt kérdenétek, hogy van-e pokol? Akkor azt válaszolnám, hogy ezeknek az ártatlan gyermekeknek és tiniknek az élete az bizony maga a POKOL, szóval létezik! Járjatok nyitott szemmel, akár nevelőként, akár papként, lelkészként vagy csak szomszédként, ismerősként, hogy észrevegyétek az ilyen eseteket, mert ebből a pokolból szinte lehetetlen egyedül kimászni. Tisztelet és hála azoknak az embereknek, szociális munkásoknak, női szervezetnek, lelki gondozóknak, pszichológusoknak, akik azért fáradoznak, hogy sokakat megmentsenek ebből a pokolból!

A bejegyzés trackback címe:

https://tukoraltal.blog.hu/api/trackback/id/tr6211676167

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.