Megnéztem Arthur Miller SALEMI BOSZORKÁNYOK c. remek darabját és elgondolkodtam azon, hogy a boszorkányüldözések kora vajon lejárt-e már? Miről is szól a történet? A vallásos-babonás hiszékenységről, ami mindent fekete-fehérben lát, a félelemből merítkező tömeghisztéria erejéről vagy arról a politikai üldözésről, ami nem tűri meg a másképpen gondolkodókat?

A 17. század végi amerikai Salemben néhány UNATKOZÓ TINILÁNY kitalálja, hogy milyen izgalmas is éjjel az erdőben mezítelenül táncolni, békát főzni az üstben és rituálisan kecskevért inni. És, hogy a színjáték teljes legyen milyen vicces a városka főterén a földön fetrengeni, fura és érthetetlen zagyvaságokat mormolni, mintegy az őket ért rontás jeleként. Hiszen természetesen nem ők a boszorkányok, persze, hogy nem ők cimborálnak az ördöggel – épp ellenkezőleg, ők az áldozatok! Ismerős ez a kifordított történet? Ez a felelőtlen és rosszindulatú, önmagukat menteni akaró kegyetlen játszadozás 150 ártatlan ember bebörtönzéséhez vezet, köztük gyerekek és ágyhoz kötött öreg betegek. 19 per akasztással végződik, a huszadik szerencsétlent pedig a mellkasára rakott kövekkel nyomják agyon nyilvánosan. Hát….

VALLÁSOS-BABONÁS HISZÉKENYSÉG: ma fundamentalizmusnak nevezzük, rettentően veszélyes dolog, mert az elvakult fekete-fehérben való látás képes bármiféle extrémitásra, még mások meggyilkolására is az igazhitűség-eretnekség tengelyén. Jellemzője a démonizálás, a másságnak vagy az idegenségnek ördögi eredetet tulajdonítás. A „másban”, az „idegenben” az „igaz” és „helyes” súlyos fenyegetését látja, amit védekezésből – mielőtt azt egyáltalán megismerné – inkább gyorsan megbélyegzi vagy maga alá rendeli, hogy ne legyen hatalma felette vagy éppen megsemmisíti. Biztos, ami biztos.

Nem véletlen, hogy a középkori boszorkányüldözés LEGTÖBB ÁLDOZATA NŐ volt, hiszen őket is szívesen démonizálták, főleg a szexualitásuk miatt. „Minden boszorkányság a test vágyaiból ered, amely a nőben határtalan. A nők ingadozóbbak hitükben, mint a férfiak, könnyebben befogadják a külső hatásokat, azonkívül fecsegők, és képtelenek eltitkolni egymás elől gonosz fortélyaikat, s minthogy gyengék, titkos eszközökhöz folyamodnak, hogy nyerhessenek…. A havivérzés idején annyira telítve vannak nedvekkel, hogy fortyog a vérük. Lélegzéskor mérgező pára árad ki az orrukból és szájukból, és bárkit megbabonázhatnak. Hitük gyenge, és ez vezet a boszorkánysághoz” – írta két szerzetes 1486-ban, a „Boszorkányok pörölye” c. korabeli divatos boszorkányüldöző kézikönyvben. Azért ma már ilyen nyíltan senki nem démonizálja a nőket, ez csupán finomabb, rafináltabb formában él tovább. Viszont még mindig divat pl. a melegekből, az lmbtq emberekből démont űzni, főleg akkor, ha szegények valamilyen istenkereső vágyuktól vezetve biz. egyházakhoz fordulnak.

A félelemből merítkező TÖMEGHISZTÉRIA: hát ennek a menekültkérdés kapcsán most jól láthatjuk feltartóztathatatlan, önmagát olyan gyűlöletspirálba forgató erejét, amit elképzelni sem tudom már, hogy mi képes végül megállítani? Talán csak a máglya mint egykor, vagy a gázkamrák vagy az égből sűrű ködként aláhulló ezüstpor? Nem tudom, hogy mi lesz és nem tudom, hogy kinek lesz hatalma megakadályozni azt, hogy ne váljon valóra, amit most német szélsőjobbos tüntetők tábláin látok: „Rape refugees not welcome!“ Persze a táblák ábráin női figurát kerget férfiak egy csoportja azért, hogy bosszúból megerőszakolják. Úgy mintha Kölnben az erőszakoskodók között lett volna egyetlen nő is…

A másképp gondolkodók POLITIKAI ÜLDÖZÉSE: szintén egy örök téma. „Ne ragaszkodj a hithez, ha az a hit vért fakaszt” – írta Arthur Miller ebben a színdarabjában. Minden korban, minden baljós történelmi pillanatban voltak olyan „próféták”, olyan „forradalmárok”, akik átláttak a vallásos-babonás korlátoltság tudatot beszűkítő ködén, vagy akikre hatástalan maradt a tömegpszichózis. Akik számára a lelkiismeret szava fontosabb volt, mint a behódolás a félelemkeltésre épülő hatalmi elnyomásnak, amikor a bűnt nem kell bizonyítani és a hamis besúgás már a tényekkel azonos. Ahol mindenki mindenkit feljelent, elárul – ahol nem érnek soha véget a boszorkányperek.