Nehéz hívőnek lenni egy ilyen korban, amikor ennyire eltorzul az eszmény és a karizma, amiért vérüket adták egykor azok, akik tényleg az igazságot keresték. Szörnyű látni mindazt, ahogy a történelem ismétli önmagát, és hogy a gyűlölet lassan újra fényesre marja a lélek berozsdásodott és már örökre működésképtelennek hitt gyilkoló gépezeteit! Újból ijesztő árnyak gyülekeznek Európa felett, soha nem gondolt szakadások és törésvonalak keletkeznek a vágyott egység helyett...

Kérdezz meg egy embert, hogy hisz-e Istenben, majd azt, hogy no és ez az Isten milyen!? Ha őszintén válaszol, rögtön megtudtál mindent róla, na nem az Istenről, hanem az emberről, aki belevetítette magát az Istenbe. Ha ilyen emberrel beszélgetsz hát nemigen jutsz közelebb az Égiekhez, sőt, lehet, hogy olyan iszonyat fog el, mikor beszélni hallod, hogy rögtön áldani kezded a napot, amikor ateista, agnosztikus vagy ki tudja mi lettél, csak hogy közöd ne legyen az ilyen képmutató álszent sötétséghez! És neked van igazad!

Hát igen, az Istenképbe bele lehet gyömöszölni az összes életfrusztrációt, bizonytalanságot és megkeseredettséget, ezért, ha valaki olyan Istenről beszél neked, aki szerinte gyűlöli az idegeneket, a hitetleneket, a fajtalankodókat vagy a kék hajúakat – azonnal kezdj el gyanakodni! Valami nem stimmel, mondod neki, mert te azt olvastad a Bibliában – még régen, mikor még talán hinni akartál - , hogy az Isten szeretet! Jézus azt tanította, hogy a szeretet sebezhető, de ha nem nyílsz meg előtte soha, ha nem leszel befogadó, akkor önmagadba bezárult és végtelenül magányos maradsz, no meg azt, hogy az erőszakot nem lehet megállítani erőszakkal, és hogy a valódi hit minden más, csak nem a hatalom akarása!

Megütközöl, mikor azt látod, hogy a kereszténység ismét csak egy ócska, felhasznált és megbecstelenített címke – politikusok, pökhendi újságírók, fura közéleti figurák vagy életidegen egyházi emberek ajkán, de senki nem beszél neked arról a titokról, amit egykor még kerestél, hogy az Isten azért lett emberré, hogy benne lehessen minden szenvedőben!

Nehéz hívőnek lenni egy ilyen korban, amikor ennyire eltorzul az eszmény és a karizma, amiért vérüket adták egykor azok, akik tényleg az igazságot keresték. Szörnyű látni mindazt, ahogy a történelem ismétli önmagát, és hogy a gyűlölet lassan újra fényesre marja a lélek berozsdásodott és már örökre működésképtelennek hitt gyilkoló gépezeteit! Újból ijesztő árnyak gyülekeznek Európa felett, soha nem gondolt szakadások és törésvonalak keletkeznek a vágyott egység helyett.

Ahogy Elie Wiesel mondta, Auschwitzot túlélni könnyebb volt azoknak a zsidóknak, akik nem hittek Istenben. Persze nekik is borzasztó nehéz volt ez, de valahogy még nehezebb volt azoknak a hívő zsidóknak, akiket, a sok embertelen kegyetlenséget, megalázást, kínzást átélve, még az a kérdés is gyötörte, - ahogy őt is -, hogy no de, hol marad ilyenkor az Isten, miért hallgat? És ha mindez megtörténhet, hogy maradhat meg a hit az emberben?

Nagyon kétségbeejtő érzés hívőként szemlélni a kereszténység 21. századi szörnyszülöttének világra jövését, amelyet elsősorban két igen lényeges dolog tökéletes hiánya jellemez: és ez nem más, mint az INTELLIGENCIA és a HIT! Az intelligencia, amely képes az árnyalt gondolkodásra és a párbeszédre, amely nem dől be az aljas és demagóg szólamoknak és a hit, amely nem a Katekizmus kigooglizása és minden jogosan feltett, ésszerű kérdés eleve való ellehetetlenítése, hanem az Istennel való rejtett találkozás bensőségessége. A hit: egy érintés, amely ha valódi, utána semmi nem marad, csak a SZERETET… és vajon kiben látod ezt?