Minden ember vágyik a létezés magányának csillapítására, azaz vágyik a társra, akivel mindenben osztozni tud. Hiszen mit ér a siker, ha nincsen kivel megosztani az örömét? És mennyire kínzó az a bánat, amit nem enyhít senki vigasztaló közelsége? Az ember társas lény, ezért a szerelem valami olyasmi az emberi életben, ami nélkül lehet élni, de nem biztos, hogy érdemes.
Az Ószövetség könyvei között is van egy, amely egészen páratlan módon beszél az emberi szerelemről. Ez pedig az Énekek Éneke, amelynek két főszereplője van: a férfi és a nő, akik elmerülnek egymás szépségében gyönyörködve: „De szép vagy szerelmem, de szép vagy” (Én 1,15). Akiket megsebez a vágyódás a másik után: „Megsebezted szívemet szemed egyetlen tekintetével” (Én 4,9) és kínzó minden pillanat, amely lehetetlenné teszi vágyuk beteljesedését: „Fekvőhelyemen éjjelente kerestem, akit szeret a lelkem. Kerestem, de nem találtam” (Én 3,1). A szerelem vágyódás a testi-lelki eggyé válásra azzal, akit szeretünk. És ez a szerelem, olyan „erős, mint a halál” (Én 8,6), ha pedig nem talál beteljesedést a lélek gyötrő fájdalmává válik: „Üdítsetek virággal, frissítsetek almával, mert beteg vagyok a szerelemtől” (Én 2,5).
A szerelem olyan bizalmas közelség, amiben a teljes személyiség megnyílik a másik előtt. Nem csupán a test vagy a lélek, az érzelmek és a történetek, hanem az ember egész lénye. Ez azonban kockázatos, hiszen az erósz sokat ígér, de még többet követel, mégpedig azt, hogy az „Én” saját kitárulkozásán keresztül megérinthetővé, sőt sebezhetővé váljon. Aki szeretett már az életben legalább csak egyszer – úgy istenigazából – az megtapasztalhatta azt is, hogy az ilyen szerelembe egyszer csak belehal az ember. Főleg ha véget ér, hiszen, hogy meddig tart azt előre senki nem tudhatja. Akkor fájdalmasabb elszenvedni a törést, ha bennünk még ott lobog a szenvedély, de a másik szívéből hirtelen eltűnt minden érzelem és hidegség, unalom, megszokás vette át a helyét. A szerelem kémiája sokak szerint legfeljebb 2-3 évig tart és a pár centivel a föld felett való járás is eltűnik oly hamar. De ha ez így van, akkor vajon érdemes-e továbbra is együtt maradni vagy 2-3 évente újabb lángolást kell keresni? Mi a boldogság titka? Létezik-e egyáltalán?
Egy párkapcsolat mentális légköre akkor egészséges és építő, ha megtanul egységben gondolkodik, ha megtanulja beszélni a „Mi” nyelvét. Ha ezt a szintet nem lépi meg, ha túl erős benne az „Én” vagy a „Te”, akkor még mindig folyik benne az a hatalmi játszma, ami a másikat megpróbálja önző módon maga alá rendelni. Ilyenkor az egyik fél a másikat pusztán eszközként használja ahhoz, hogy ő maga boldog lehessen.
Ezzel szemben egy párkapcsolat akkor képes mindkét fél boldogságát biztosítani, ha eltűnik belőle az egyenlőtlenség és kivirágzik benne a kölcsönösség. Egy igazi partner segíti a másikat abban, hogy szabadon megtalálhassa az utat, amelyen azzá válhat, akivé valójában válnia kell, hogy a legjobb és legteljesebb énjét kibontakoztassa. És ezért csupán egyetlen dolgot kaphat cserébe, hogy ezt a másik is meg fogja adni neki. Az ilyen kapcsolat maga a boldogság, amire mindenkinek törekednie kell, hiszen mindannyiunk élete egyszeri és megismételhetetlen.
Ez a cikkem a Vasárnap c. szlovákiai magyar újság Szerelem c. számában jelent meg.
