Perintfalvi Rita teológus, női és emberi jogi gondolkodó blogja

Tükör által

Tükör által

Dr. Perintfalvi Rita: Nő „kétélű karddal”

Chehade Judit interjúja

2016. szeptember 13. - Rita Perintfalvi

Az ember Istentől kapott, felelősséggel párosuló szabadsága, alázatot feltételező méltósága különbözik-e a férfiak és a nők esetében? Feministának tartod-e magad, és ha igen, milyen értelemben?

A szabadság istenképűségünk legfőbb ismérve, hogy csak az az ember képes szeretni, akinek szabadságában áll eldönteni, szeret-e vagy gyűlöl, rajong-e vagy éppen közömbös. Isten azért adta ajándékul a szabadságot, hogy megtanuljuk: nincsen szeretet szabadság nélkül. Ahogy igazi szabadság sincsen szeretet nélkül. A szeretet nélküli szabadság tönkreteheti emberi kapcsolatainkat és legfőképpen önmagunkat. Ha pedig úgy akarunk szeretni másokat, hogy nem adunk teret az ő szabadságuknak, akkor még fogalmunk sincsen a szeretet mibenlétéről. Ez legjobban a párkapcsolatokban érhető tetten, illetve az is, hogy mennyire kevesen gyakorolják a szeretet művészetét. Egy kapcsolatból nagyon könnyen eltűnik a csoda, hogy a másikat olyan ajándékként szeretem, ami felett nem uralkodhatom, amit nem tárgyiasíthatok és amit nem birtokolhatok. A szeretet művészetéhez pedig egyaránt kell a férfi és a nő, így természetesen nincsen különbség köztük. Ha lenne, akkor ez a csodás teremtett szeretet-szabadság dinamika létre sem jöhetne közöttük.

rita-ro_zsaszi_n-blu_zban-222x300.jpg

Nem tudom, hogy feminista vagyok-e. Alapvetően mindig is irtóztam bármilyen megkülönböztető pecséttől, hát még a „skarlát betűktől”. Feministának lenni pedig ténylegesen azt jelenti, hogy az ember magán hord egy égető bélyeget, ami a többiek meg nem értéséből, felszínes sztereotipizálásból vagy félelemből ered. Nem is emlékszem mióta – talán óvodás korom óta – mindig is nagyon érzékenyen reagáltam arra, ha valakit igazságtalanság ért, ha valakit a társai valamilyen oknál fogva kiközösítettek, kirekesztettek maguk közül. Ha ilyen ember volt a környezetemben, akkor én őt rögtön a barátommá fogadtam, és mások helyett is megpróbáltam szeretni. Ha ezt feminizmusnak tekintjük, akkor igen, én is feminista vagyok. A feminizmus számomra az a fajta érzékenység, ami rögtön reagál és felkiált, ha másokat – nemük, vallásuk, felekezetük, bőrszínük vagy bármi egyéb miatt – valamilyen megkülönböztetés ér. Felkiált és lázad a szeretet nevében, hogy ez így bizony nincsen rendjén!

A teljes interjú itt olvasható: http://missziohaz.hu/Noegylet/?p=210

A bejegyzés trackback címe:

https://tukoraltal.blog.hu/api/trackback/id/tr6411701075

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása