Perintfalvi Rita teológus, női és emberi jogi gondolkodó blogja

Tükör által

Tükör által

MIKOR SZERET VALAKI TÉGED IGAZÁN?

VIZSGATESZT A JÓ KAPCSOLATHOZ: Alap-, közép- és felsőfok

2016. szeptember 12. - Rita Perintfalvi

Honnan tudhatnánk, hogy milyen egy jó kapcsolat? A párkapcsolati kultúra fokmérője a társadalom fejlettségének? Tényleg számít, ha a közéletben újból 19. századi módon beszélnek a női és férfi szerepekről?Nos, hát összeállítottam egy vizsgarendszert, amibe a párkapcsolatokat minőségük szerint: alap-, közép- és felsőfokba soroltam be, minden fokozatnál 2 szintet állítottam fel. Hát lássuk, hogy szerintem milyen a jó kapcsolat ill. mi lenne a cél?

Alapfok 1: „Kié a házimunka?” – Ez egy alapkérdés, ami minden kapcsolatban konszenzusos megállapodás kérdése. Rögtön az elején kell tisztázni, mert később már nagyon nehéz változtatni a kialakult mintán. Ha mindkét ember tanul vagy dolgozik és közös otthona van, akkor az a világ legtermészetesebb dolga, hogy a háztartás körüli dolgokat közösen végzik. Aki nem így gondolja, azzal szóba se álj!

Alapfok 2: „Ha megjön a gyerek mi változik?” – A gyermek megérkezésével rendszerint azok a párkapcsolatok is visszaesnek a tradicionális aszimmetrikus mintába (a nő dolga a háztartás, gyereknevelés, férfié a kenyérkereset) akik addig teljesen egalitér módon éltek. Ez a változás lehet időleges, de lehet tartós. Ez sajnos nemcsak egyéni döntés kérdése, hiszen függ attól, hogy milyen szociálpolitikai és jogi eszközök támogatják pl. a kisgyerekes anyák foglalkoztatását vagy férfiak aktív részvételét az apaságban stb. És persze visszafelé is igaz, ha egy országban megjelenik az igény arra, hogy a gyermeknevelés témájába a férfi és nő egyformán be legyen vonva, akkor idővel abba az irányba mozdul a jogrendszer és a családpolitika.

sziv.jpg

No, ettől mi még fényévekre vagyunk, ezért nagyon fontos lenne a párkapcsolati kultúrát olyanná formálni, amiben a férfi és nő egyenlősége nemcsak vágyott célként, hanem mindennapos realitásként jelenik meg. De ha egy társadalom újból 19. századi módon kezd beszélni és gondolkodni a férfi és női szerepekről akkor nemhogy fejlődés nem várható, de a visszazuhanás egy modernitás kora előtti, patriarchátus dominálta mintába elkerülhetetlen.

Középfok 1: „Saját tér és idő”: Fontos kérdés a párkapcsolatban meglevő személyes autonómia, vagyis az, hogy a párkapcsolat ill. házasság sose legyen börtön! Ha valaki rád telepszik, nem hagy lélegezni, minden percedet és teredet dominálni akarja vagyis mindig mindent vele együtt kell csinálnod, nem lehetnek külön programjaid, saját baráti köröd akkor nagy baj van! Természetes, hogy egy kapcsolatban fontos építkező elem az, ami közös, amit együtt csinál a pár. Ezt valahogy mindenki tudja is, de azt már sokkal kevésbé, hogy egy kapcsolatban is joga van a másiknak a „saját időre és térre”.

Középfok 2: „Miben néz fel rád?”: Egy kapcsolat nem csak érzelem, vonzalom, vágyódás, hanem sokkal mélyebb emberi összetartozás, valódi kötödés. Az elején ez az elem még nem szokott megjelenni, mert a helyén ott van a lángoló szerelem vagy a testi vágy. Idővel, amikor ezek csillapodnak a nagy kérdés, hogy mi marad? Szerintem, ha egy férfira vagy egy nőre nem tud felnézni a párja valami miatt, amiben ő „rendkívüli” – és ez bármi lehet – akkor valami nagyon fontos elem maradt ki a kapcsolatból. Ez nem rajongó és érdem nélküli csodálatot jelent, hanem a másik elismerését. Mindegy is, hogy miért, de legyen valami, ami okot ad rá!

Felsőfok 1: „Érted lemond valamiről”: Hát itt a felső foknál már tényleg egészen ritkán előforduló, de annál becsesebb dolgokról van szó. Ha valaki azt mondja neked, hogy szeret azok még csak szavak. Hogyan lehet ezt kimutatni? Vegyen neked egy drága ékszert vagy egy autót? Ezek csak tárgyak. Van aki könnyen megszerzi őket van akinek jobban meg kell dolgoznia érte. De akkor is csak tárgyak. Ami igazán számít, hogy képes-e valamiről, ami neki fontos lemondani miattad?

Felsőfok 2: „Saját határok átlépése”: egy hosszú távú kapcsolatban az igazán nagy művészet az, hogy mindkét fél szüntelenül változik, alakul, formálódik. Lehet, hogy tíz vagy húsz év múlva már egészen más ember lesz belőle, más lesz neki fontos, máshova teszi a súlypontokat az életében. De veled is pont ez történik. A nagy kérdés így az, hogy hogyan tud ez a két út mégis együtt futni? Egy kapcsolat vagy fejlődik vagy meghal, stagnálás nincsen. A stagnálás olyan mint mikor két virág ül egymás mellett a cserépben, elvegetálnak, de semmi közük nincsen már egymáshoz. Így nem érdemes élni. Ezért néha az embernek tudnia kell kilépnie a saját határaiból és többé, mássá válnia, mint ami addig volt.

A bejegyzés trackback címe:

https://tukoraltal.blog.hu/api/trackback/id/tr4711682645

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása