A szolidaritás üzenetét pápai ténykedésének középpontjába állító Ferenc pápát annyi gyűlölködő támadás éri a jobboldali, magát kereszténynek nevező sajtó, illetve saját püspökei és hívei részéről, hogy az ember elgondolkodik azon, hogy ez a pápa valamit nagyon hiteles módon csinál. Hiszen már Pál apostol is úgy beszél az evangéliumi üzenetről mint botrányról, amelyen sokan megütköznek, illetve mint balgaságról, amelyet csak kevesen értenek. Talán azért is olyan irritálóak Ferenc pápa szolidaritásra buzdító szavai, mert az embert ki akarják mozdítani a komfortzónájából, olyan cselekvésre buzdítanak, ami életidőt, energiát, az önmaga körül forgó ember egoizmusának feladását követeli meg. Ez pedig roppant terhes felhívás.
A keresztény emberek nagy része hozzá van szokva ahhoz, hogy mivel létezik állami szociális támogató rendszer, sőt vannak egyházi karitatív szervezetek is, ezért neki nem kell tennie semmit. A mai ember sokszor csak az újságok fotóin vagy a tévében látja a rászoruló emberek tekintetét. Ha pedig az utcán találkozik velük, akkor lehetőség szerint felgyorsítja lépteit, vagy még az arcát is elfordítja tőlük. Kurt Appel bécsi filozófus szerint az ember képes arra, hogy egy második bőrt növesszen magára, amivel hermetikusan elzárja magát attól, hogy megérinthető legyen, hogy mások szenvedése bármilyen hatással legyen rá. Így válik az ember érzéketlenné és közönyössé. A dolog veszélye szerinte abban áll, hogy amikor ez megtörténik, az ember elveszíti a transzcendenssel való találkozás lehetőségét is, mert annak feltétele éppen a megérinthetőség. Talán éppen ez az oka, hogy a baloldali, magukat ateistának vagy agnosztikusnak tituláló emberek, akik képesek felállni az íróasztal mellől, és például ételt osztani a hajléktalanoknak, emberibbek tudnak maradni…
Az előadás a Vallások az elynomottakért - nők, szegények és az etnikumok c. Vallásközi expón hangzott el 2017. december 10-én. Ajánlom Mindenkinek szeretettel!
