“Amikor érzek valamit, nagyon nehéz tudni, hogy a helyzetre reagálok-e, vagy valami a helyzetben emlékeztet arra, ami volt. Minél inkább a jelen pillanat és én közöttem vannak az emlékeim, annál távolabb vagyok a másik embertől, annál távolabb vagyok a világtól. Itt élek benne, de nem vagyok itt, mert köztem és a jelen pillanat között mindig van egy emlék, és észre sem veszem, hogy emlék.” (Feldmár András)
Aki meditál, az engedi, hogy a valóság megérintse őt. Néha viszont az, ami megérint a valóságból, lehet, hogy megijeszt. Félelmet kelt. Taszít. Aki meditál az egyre inkább megnyitja a kapukat a tudatalattija felé, ahonnan olyan képek, emlékek jöhetnek elő, amelyek teljesen valóságosnak tűnnek. A zen meditáció hagyománya „makjó-nak” nevezi ezt a jelenséget, ami annyit jelent, hogy az „ördögök világa”. Bizony a keresztény misztikusok is írnak hasonló tapasztalatokról, amikor ima közben hirtelen előttük termett maga az „ördög”. A jelenséget a meditációs mesterek úgy magyarázzák, hogy ezek a képek tulajdonképpen az ember tudatalatti világából érkező fel nem dolgozott konfliktusok, traumák emlékképei. Vagyis meditáció során előjönnek a bennünk lakó szörnyek! De ez nem baj, sőt! Mindez a tisztulási folyamat része. Hiszen a sebeknek ki kell tisztulniuk ahhoz, hogy begyógyulhassanak. Amit ilyenkor tehetsz: engeded, hogy mindez megtörténjen! Mert attól, hogy valami fájdalmas vagy nehéz, még van, s ha van, akkor szabad lennie. És ha nem nyomod el, akkor megszabadulsz tőle. És ha ez sikerül akkor végre jelen tudsz lenni a pillanatban önmagad számára és annak számára is, akit eddig nem tudtál igazán szeretni, mert képtelen voltál őt önmagának látni, folyton valaki másra reagáltál miközben vele voltál. (Perintfalvi Rita)
A Szörnyek lesz a témája a következő Spirituális Meditációnak, április 13-án, pénteken a Feldmár Intézetben, ha érdekel a téma és a meditáció, akkor gyere, várunk szeretettel!